Úgy nézek rád, mintha nem is idelent a földön járnál

Úgy nézek rád, mintha nem is idelent a földön járnál Nincs egyebem ennél a nagy olthatatlan szomjas vágynál. Ha csak látlak, nekem ünnep, mégis mindig elkerüllek, bolond lett a hírem. Én vagyok az oka maga, vagy talán a régimódi, gyámoltalan szívem. Édesanyám, édesanyám, nincsen néked semmi bűnöd. Csak nem erre a világra kellett volna engem szülnöd. Engem itt nem értenek meg, na meg másképp is szeretnek, nem a sírig hűen. Kikacagják minduntalan az én árva, boldogtalan régimódi szívem

vissza