Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,

Most a rónán, nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, s valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó, Csendes éjben halkan felsír a tárogató. Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Zúg a szél az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán. Erdély szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár. Magyar földről székely földre szállnak fellegek, Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek. Már az égen is hadak útja jár, a legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb az ősz és szebben hull a hó, Kolozsváron piros fehér zöld a lobogó. Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol tündéri tón kacag, s nézi benn' magát a nap. Hol regék születnek, száll a dal, zúg a kürt az a szilaj. Erdély szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár.

vissza