Jároka Sándor Emlékére 1. rész / 2 nóta
Éjszakázó ember vagyok és ha egyszer majd meghalok
éjjel temessetek.
Úgy tegyetek le a sírba, soha senki meg ne tudja,
hogy most kit temetnek.
Keresztfámra csak azt írják, Isten veled csúnya világ
örökkön örökké....
Nem fáj már a beteg szívem, pontot tettem réges-régen
minden nagy örömre.
Isten előtt megjelenek, szép csendesen letérdelek
bocsánatát kérem.
Megkérem az egek urát, bocsássa be bűnös fiát
magához az égbe.
Koldus, szegény zenész voltam én mindig csak nótázgattam
világ életemben.
A szívemet összetörték, boldogságom meggyötörték
Kikacagtak érte.
Nem tudok így búcsút venni, tőletek így elszakadni
meghasad a szívem.
Mert én mindig nótázgattam és, ha egy-egy könnyet láttam
nem hiába éltem.
/:Odafenn majd találkozunk, minden-minden jó pajtásom
megcsókol majd érte.
Éjszakázó ember voltam, ha más örült boldog voltam
Isten megáld érte.:/
|
