Én a pásztorok királya legeltetem nyájam , text II

Én a pásztorok királya legeltetem nyájam , text II Én a pásztorok királya legeltetem nyájam Nem törődöm az idővel a szívemben nyár van. Szerelemnek forró nyara, égeti a lelkem, Amióta azt a kislányt ,egyszer megöleltem. Be-be járok, a faluba , édes Iluskámhoz , Az én nevem, az én nevem ,Kukorica, Kukorica János! Kukorica közt születtem , ott szedtek fel engem. A nevem is - hej - parasztos, de én nem szégyellem. A juhásznak épp elég ez, úri, cifrább nem kell! Ragaszkodom a nevemhez , igaz szeretettel! Becsületes jó magyar név, nem hímez , nem hámoz, Az én nevem , az én nevem, Kukorica, Kukorica János! -- Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad, Add vissza nékem, őt , szép szerelmes Iluskámat. Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa. Add vissza nékem őt, legyen tied ez a rózsa. --- Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél, Nem tud az írni, aki küldte, mert aki küldte már nem él. Nyugszik a csendes temetőben, szemét lezárta a halál, I : Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. : I

vissza