A hajnal már nem simogat, nem csókolgat Ibolyákat, violákat, jázminokat.

A hajnal már nem simogat, nem csókolgat Ibolyákat, violákat, jázminokat. A hajnal már nem simogat, nem csókolgat Ibolyákat, violákat, jázminokat. Lehullott az akác szirma réges-régen, Vele szállt el reménységem, üdvösségem. Te vagy minden boldogságom, minden kincsem, Hogy elmentél, madár se szól, virág sincsen, De szíved a vágy elfogja, ha gondolsz az Orgonákra, ibolyákra, jázminokra. Ha gondolsz az ibolyákra,jázminokra A nevemet ne említsed csak titokban Piros Pünkösd virradatja,patyolatja A szívedet,a lelkedet megríkatja Fehér volt a mi szerelmünk,mint egy oltár Egyetlen egy Madonnája,csak te voltál De a bánat az oltárt is gyászba vonja Hogyha te sírsz ,és ha könnyez a Madonna

vissza